1. A Commandos megalakulása
Dudley Clarke - aki húszéves szolgálatot tudott maga mögött a brit hadseregben -
volt az atyja azoknak a speciális egységeknek amiket különleges küldetések végrehajtására
szántak az ellenséges vonalak mögött rendhagyó harcmodort alkalmazva. Transvaal-ban született,
Dél-Afrikában a 19. század végén. Ez időben történt, hogy Dr. Leander Jameson, aki
adminisztrátor volt a Brit Dél-Afrikai Társaságnál, úgy döntött hogy Paul Krueger legitim
kormányát megdönti Transvaal-ban. Ez a hatalomátvételi kísérlet - amiről mind a brit
gyarmatügyi miniszter Joseph Chamberlain és a miniszterelnök Cape Cecil Rhodes is tudott -
1986 Január 2-án ért véget Jameson kapitulációjával és komoly feszültséget okozott a britek
és a búrok között ami végül a Második Búr háborúhoz vezetett.
Clark-ot a Búr kommandók hatékonysága és a mozgékony lovasok gerilla akciója inspirálta
akik két évvel a háború hivatalos befejezése után is folytatták a harcot. Úgy találta, hogy
a kisebb mozgékony csapatokkal végrehajtott szabotázs akciók akár a háború menetét is
megváltoztathatják, illetve hatékonyan rongálják meg az infrastruktúrát és akadályozzák az
ellenség logisztikáját. Továbbá ellenséges erőket kötnek le, akiket máshol vetettek volna be,
így aláaknázzák az ellenség harci kedvét és a katonák morálját. Így történhetett, hogy a
relatív kis létszámú búr kommandóknak sikerült körülbelül 250 000 brit katonát hónapokra
lekötnie.
A Commandos létrehozása számos akadályba ütközött és a konzervatív brit politikusok és
magas rangú tisztek szkeptikusan fogadták. Sir Winston Churchill támogatásával hárulhattak
el az utolsó akadályok a Commandos megalakulása elől. Az Ő tárgyilagosságának és
állhatatosságának köszönhetően sikerült a tiltakozókat meggyőzni és az elképzelést
megvalósítani. Megszületett egy mozgékony egység felszerelve a legmodernebb fegyverekkel és
technológiával, aminek tagjai különösen kemény kiképzésen estek át.
Az első ejtőernyős kommandós egységek nem voltak a legsikeresebbek, legalábbis nem annyira
mint ahogy azt az alapítóik várták. Ennek ellenére a kezdeti sikertelenségek hasznos
tapasztalatokkal szolgáltak, így a későbbi küldetések során az egységek legendássá váltak a
Szövetségesek, és igazi rémálommá az ellenségeik számára.
2. Hitler reakciója
A Commandos küldetéseinek kivételes sikere Hitler reakciójából is kitűnik, aki a
következőket adta parancsba a speciális egységekre vonatkozóan:
1. Ellenségeink egy ideje olyan módon próbálják vívni a háborút ami ellenkezik a Genfi
Egyezményben foglaltakkal. A Commandos különlegesen brutális bűnözőkből áll. Zsákmányolt
dokumentumok bizonyítják, hogy ezek az egyének parancsba kapták, hogy ne ejtsenek foglyokat
és öljenek meg fegyvertelen katonákat akik felesleges terhet jelentenének számukra
küldetésük végrehajtása közben.
2. Az 1942 Október 7-én bejegyzett katonai parancs kiegészítése értelmében Németország a
következő metódust alkalmazza a jövőben ezek ellen a szabotőr csoportok ellen.
Ha a német csapatok összecsapnak a Commandos-szal, annak tagjait ki kell végezni.
3. Ezek értelmében a következőket adom parancsba:
Mától kezdve, a Commandos minden egyes tagját akik megtámadják a német csapatokat,
Európában vagy Afrikában, ki kell végezni. Ez a parancs attól függetlenül végrehajtandó,
hogy egyenruhás katonák, vagy szabotőrök egyenruha és azonosító nélkül. Ha harcolnak
vagy ha menekülni próbálnak, ha hajóval, repülővel vagy ejtőernyővel érkeznek. Ha megadással
próbálkoznak mikor lelepleződnek, nem szabad őket foglyul ejteni. Erről a parancsról minden
magas rangú tiszt azonnal értesüljön.
4. A Commandos tagjait, úgy mint ügynököket, szabotőröket stb. akiket a megszállt területek
rendőrei vagy civilek fognak el az SD erőinek kell átadni. Nem kerülhetnek hadifogságba, nem
hadifoglyok.
5. Ez a parancs nem vonatkozik azokra az ellenséges katonákkal való bánásmódra akiket
foglyul ejtenek, illetve megadják magukat harc közben. Csak speciálisan a Commandos-ra
vonatkozik, minden más katona akit harci tevékenység közben fognak el tengeren, katona akit
légi harc során lelőnek vagy akik megadják magukat harc közben, azok hadifogolyként
kezelendők és hadifogolytáborba szállítandók.
6. Én személyesen teszek felelőssé minden parancsnokot és tisztet, hadbíróság ítélje el
ennek a parancsnak bármilyen nemű megtagadásáért, legyen az a beosztottaitól származó
elégtelen információ, vagy a parancs megszegése miatt.
A. Hitler
Arctic - Jeges kaland Lofots-nál
Messze északon, 1350 kilométerre a legfontosabb brit haditengerészeti bázistól, Scapa
Flow-tól fekszik Lofots szigetvilága, ami a Második Világháború alatt német megszállás alatt
állt. Mikor a Commandos vezetői értesültek, hogy ezen a területen kell küldetést
végrehajtani nem tudták elképzelni az akció miértjét, amíg a hírszerzés tisztjei
fel nem világosították őket, hogy a szigetek fontos halolaj források. A Német Birodalom a
területet nitro-glicerin, A és B-vitamin előállítására használja, amik pótolhatatlanok a
tengeralattjárók legénysége és az egész Wehrmacht számára. A tervezett akció továbbá
zavarhatja a német utánpótlást friss hal és só szállításában.
A legtöbb lakos Lofots-ban ellenségesen állt a megszálló erőkkel szemben (főleg azok akiknek
tulajdonát lefoglalták, köztük halászhajókat és halfeldolgozó üzemeket), de a térségben
akadt számos szimpatizáns is. Őket Quislings-nek nevezték, a kollaboráns oslói kormány
elnöke, Vidkun Quisling után.
A küldetés semmiképp sem nevezhető egyszerűnek, az első problémát az odajutás okozta. A
katonákat a Királyi Haditengerészet hajói szállították folyamatos veszélynek kitéve a
járőröző német tengeralattjárók, a híres U-boot-októl. Két cirkáló, öt torpedóvető
fedezte a Commados akcióját, csak úgy mint a Sunfish tengeralattjáró, az HMS Nelson és HMS
King Georg V. A viharos idő ugyan nehezítette a haladást, de egyben segítette is a briteket.
Csak néhány német gép szállhatott fel a rossz idő miatt, így a Luftwaffe korlátozta
repüléseit, heti három felderítő repülésre, fegyvertelen Junkers Ju–52-es szállítógépekkel.
Továbbá a brit hírszerzés jelentései szerint kis ellenállásra lehet számítani az ellenség
részéről. A németek egyszerűen nem számoltak annak a lehetőségével, hogy ebben a távoli
térségben támadás érheti őket.
A küldetés kezdete meglepően simán zajlott, az inváziós flottát egyetlen német hajó támadta
meg, amit aztán elsüllyesztettek. A partraszállás után a norvég ellenállóktól értesültek,
hogy csak néhány német katona van a városban, pár Gestapo ügynök. A partraszállás annyira
jól ment, hogy a helyiek nem is vették észre, hogy a Commandos katonái megérkeztek.
Ezután a Commandos megkezdte küldetéseit. Néhányan a postát foglalták el, ahol az egyik
katona, R. L. Wills főhadnagy a következő táviratot küldte el: "A legutóbbi beszédedben azt
mondtad, hogy bárhova is tévednek az angolok, mindenhol német katonákkal találkoznak STOP
hol vannak STOP", a címzett Adolf Hitler, Berlin.
Eközben a Commandos hajókat foglalt el, gyújtott fel Brettesnes kikötőjében, míg
Svolvaer-ben üzemeket és finomítókat pusztítottak el. A küldetés célja az volt, hogy mindent
romboljanak le amit az ellenség hasznosíthat Lofots-ban. Az eredmény felülmúlta a
várakozásokat. Többek közt 300 norvég önkéntes tért velük vissza Angliába és lépett be az
emigráns Norvég Hadseregbe. A négyes számú kommandó továbbá 216 foglyot ejtett, többnyire
a földalatti Luftwaffe személyzetét és helyi kollaboránsokat. A haditengerészet 11 hajót
süllyesztett el, több másikat saját személyzetükkel együtt vagy vontatva Angliába
szállítottak. Üzemanyag tárolókat, finomítókat és üzemeket pusztítottak el.
Az első támadás után Lofots térségében a németek megerősítették a szigetek védelmét és megtorlásul több
házat felgyújtottak a faluban.
Afrika
A Commandos küldetései észak-afrikai tevékenységük után lettek igazán ismertek. Tagjai az LRDG
(Long Range Desert Group - Nagy Hatótávolságú Sivatagi Csapat) - egy
speciális osztag sivatagi küldetésekre létrehozva -
katonáival közösen jelentős károkat okoztak a német–olasz
repülőtereken, bázisokban és fontos utánpótlási útvonalakon Afrika szerte. A bardiyai
repülőtér elleni támadás az első küldetéseik egyike volt. Mivel épp az ellenséges vonalak mögött
feküdt, a Commandos egységeit választották az akció végrehajtására.
A hetes számú kommandós egység embereiből választottak ki egy zászlóaljnyit a küldetésre. A
zászlóaljt az HMS Glengyle szállította egy légvédelmi cirkáló és három ausztrál torpedóvető
kíséretében. Néhány mérföldre Bardiya-tól találkoztak a brit Triumph tengeralattjáróval, aminek
legénysége a navigációért felelt, illetve a hátvéd szerepét játszották.
Mivel a küldetés szigorúan titkos volt tartottak tőle, hogy a Királyi Haditengerészet
megtámadja a Triumph-ot, mivel nem tudtak annak ottlétéről. Végül a kék-fehér-piros
felségjelzésű gépek nem támadták meg a Triumph-ot, de jelentős késést eredményezett a zavar amit
okoztak.
Ezen felül gondok voltak magával a hajóval és a partraszállás szörnyen kaotikusra sikerült.
Az egységek olyan szektorokban értek partot amit más egységnek jelöltek ki, vagy teljesen a
célterületen kívülre esett. A hírszerzés is súlyos hibákat követett el. A Commandos olyan
helyeken találkozott ellenállással ahonnan nem számítottak rá és ahol komoly erőket
jelentettek, egyáltalán nem, vagy csak kis számú ellenséggel találkoztak. A zavarok és káosz
ellenére a Commandos megölt vagy megsebesített körülbelül ötven olaszt, néhány járművet
felgyújtott, több épületet felrobbantott a parti erődítményekből mielőtt visszatértek a partra
ahonnan evakuálták őket.
Egy másik küldetés, ami ha sikeres, megváltoztathatta volna a háború menetét, Erwin Rommel
elrablása volt, akit tiszteltek és akitől tartottak a szövetségesek, különleges
parancsnoki képességei és harctéri sikerei miatt. Őt, a francia hadjárat veteránját és a páncélos hadviselés
szakértőjét a „Sivatagi Róka” becenévvel illették. A hírszerzés jelentése szerint Rommel
Kyrenaika-ban, Líbiában tartózkodott nem messze Beda Littoria-tól. A Commandos
a Torbay és Talisman nevű tengeralattjárókkal érkezett. A Torbay emberei értek először
partot, biztosították a partszakaszt, majd felderítést végeztek a területen. A Talisman
személyzete korántsem volt szerencsés, csak nyolc fő ért partot.
A küldetés teljes kudarc volt. Az épület amiről azt hitték megtalálják benne Rommel-t a
német és olasz szállító egységek főhadiszállása volt. Mikor a Commandos vissza akart térni a
tengeralattjárókhoz túlerőben lévő ellenséges erővel találták szembe magukat. Később az
időjárás megakadályozta őket abban, hogy időben feljussanak a tengeralattjáróra, emiatt sok
embert vesztettek.
Az SAS megalapítása
Ez is, mint sok más jelentős esemény nagyban köszönhető a véletleneknek és hibáknak. David
Stirling találkozott Jock Lewis-al a nyolcas számú kommandó egységéből Afrikában, akinek
egy szállítmány ejtőernyő állt rendelkezésére, amit adminisztrációs hiba miatt szállítottak
Alexandriába. Mindketten egyetértettek abban, hogy kihasználják ezt a szerencsés véletlent
és megpróbálnak kiképezni egy olyan egységet ami képes az ellenség háta mögött tevékenykedni.
Kölcsönvettek egy katonai szállítógépet a Marsa Matruh reptérről és felszálltak az első
ejtőernyős küldetésükre. Stirling ugrásánál az ejtőernyő túl korán nyílt ki és az beleakadt
a gép farkába. Miután megpróbált kiszabadulni az ernyő kötelei elszakadtak és Stirling
lezuhant de túlélte a zuhanást. Mialatt kórházban volt tanulmányozta a líbiai sivatag térképét
és új stratégiákat valamint lehetőségeket dolgozott ki további küldetések számára.
Felépülését követően Stirling felkereste a közép-keleti főhadiszállást terveivel.
Neil Ritchie a parancsnok helyettese fellelkesült a tervek láttán. Stirling-et azonnal
századossá léptették elő és parancsot kapott, hogy állítson össze egy csapatot hat tisztből
és hatvan emberből akik önként jelentkeznek, majd intenzív kiképzésben részesülnek.
Kabrit mellett megkezdődött az önkéntesek kiképzése. Az első feladata ennek az új egységnek
váratlan szabotázs akciók végrehajtása német reptereken, azzal a céllal, hogy
használhatatlanná tegyék azokat, még a tervezett offenzíva előtt Észak-Afrikában. Az osztag
a küldetésre új nevet is kapott: SAS - Special Air Service (Speciális Légi Szolgálat).
Jock Lewis eközben egy nagy rombolóerejű bombát fejlesztett ki speciálisan repülőgépek
földi megsemmisítésére. Habár a bomba sokszor hatékonyan működött előfordult, hogy a
gyújtószerkezet meghibásodott. Így az SAS más módon kezdte elpusztítani a repülőgépeket.
Az első sikertelen küldetésük után az osztag komolyabb együttműködést kezdett az LRDG-vel.
Később az SAS egységeket az ellenséges repterek üzemanyag és lőszer készleteinek
megsemmisítésére használták. A legendás Willy's Jeep az SAS módosításaival igen hasznos
eszköznek bizonyult ezekben az akciókban. Az SAS tagjai hatékony Vickers géppuskákkal látták
el Jeep-jeiket.
Normandia - Az Overlord hadművelet
A francia partok elleni támadás két év intenzív kiképzés és felkészülés eredménye volt. 1943
Augusztusában Churchill, Roosevelt és a vezérkar Normandiát választotta megfelelő területnek
a partraszálláshoz. Ezzel párhuzamosan a Szövetségesek elkezdték az ellenség dezinformálását
azzal a céllal, hogy elhitessék a közelgő támadás Pas de Calais-nál fog történni. Ez
magában foglalt sok félrevezető akciót, álbázisok felépítése az angol partokon, hamis flottamozgások
és egyszerű hajó modellek használata a brit folyókon. A partraszállás 1944. Június
6-án történt Normandia partján Cherbourg és Le Havre között. Az egyes partszakaszoknak a
stratégák neveket adtak amelyek bevonultak a történelembe: Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword.
A brit erők a Gold és Sword nevű szakaszokon szálltak partra. A háború ebben a szakaszában
a Commandos erői más céllal látták el feladataikat mint amire eredetileg szánták őket, mikor
még ők voltak a Szövetséges erők egyetlen egysége amely képes volt Európában megtámadni az
ellenséget. De ezeknek a katonáknak a feladatai nem változtak. Továbbra is a legnehezebb és
veszélyesebb küldetéseket hajtották végre. Normandiában is a Commandos támadt az első
hullámban, harcképtelenné tettek nehezen megközelíthető parti erődítményeket, rejtett
géppuskafészkeket, lakott területeket tisztítottak meg, ahol nehéz fegyvereket nem lehetett
használni a mesterlövészek és aknamezők miatt. Sosem hátráltak meg, a veszély dacára
teljesítették a parancsokat, gyakran a legkockázatosabb körülmények közt mielőtt az
előrenyomulás lelassult 83 napos kimerítő hadjáratukban. 17 órával a „H” óra és a „D” nap
után a Szövetségesek 132.750 katonát és körülbelül 6000 tankot illetve ágyút szállítottak partra. Az
Overlord hadművelet sikere nagyban befolyásolta a világháború kimenetelét és a speciális
egységeket, katonái itt is közrejátszottak a végső győzelem kivívásában.
Burma - Trópusi pokol
A Commandos nem volt felkészülve ázsiai hadműveletére. Az állandóan változó időjárás, az
árnyékban mért 40°C-os hőség, magas páratartalom és sűrű dzsungel nehezítette a katonák dolgát.
A speciális egységek emberei ezelőtt mindenféle éghajlaton harcoltak az ellenséggel és úgy
gondolták, hogy mindenre felkészültek mielőtt szembekerültek a japán katonákkal. Első
alkalommal az Arakan Joma hegy melletti dzsungelben találkoztak a japán hadsereggel, közép
Burma és a Bengáli-öböl közt.
Miközben Németország és Olaszország a vereség közelében volt és senki sem hitte, hogy
megnyerhetik a háborút, a japán haderő minden veszteségei ellenére egyre erősebbnek tűnt.
Minél szörnyűbbek voltak veszteségeik annál elszántabban és brutálisabban harcoltak a
fanatikus japán katonák. A Szövetségeseknek komoly nehézségeket okozott a harc az ázsiai
hadszíntéren. A japánok a bushido hagyományt követték, "nem ismerték" a veszteség és
hadifogoly kifejezéseket. Mikor minden lehetőségük elveszett a Szövetséges tankokra vetették
magukat testükön gránátokkal, vagy megrohamoztak géppuska állásokat kivont szamurájkarddal.
Mikor kifogytak a lőszerből bambusz lándzsákkal és kövekkel harcoltak tovább. Inkább az
öngyilkosságot választották utolsó gránátjukkal minthogy hadifogságba essenek. Ez egy
teljesen ismeretlen fanatizmus volt a Szövetségesek számára amihez gyorsan hozzá kellett
szokniuk.
A Commandos egységei 1944. Március 11-én szálltak partra. A nehéz fegyverek támogatása
ellenére sok embert vesztettek a partraszállás során. Azonban a part elfoglalását követően azonnal
elkezdtek előrenyomulni. Hosszú és gyötrelmes harc volt mielőtt Japán megadta magát
és a háború lezárult Ázsiában is, két atombomba ledobásával Hirosima és Nagasaki városára
1945. Augusztus 6-án és 9-én.
Vége